A gyermekterápia alapvetően különbözik a felnőttek pszichoterápiájától, nagy hangsúlyt kap benne a gyermek személyiségfejlődése és a szülővel való kapcsolattartás. A gyermek tünetei azért olyan változatosak, mert maga a gyermek is állandó változásban, fejlődésben van. A pszichés problémák kialakulása esetében mindig figyelembe kell venni, hogy a személyiségfejlődésben hol tart a gyermek, mi akadhatott el. Érdemes számolni az egészséges fejlődés korrekciós lehetőségével, a spontán változással. Ebből kifolyólag beavatkozni csak annyira érdemes, ami az egészséges fejlődésnek lökést ad. Reménytelibb, gyorsabb változás várható. Lényeges különbség még, hogy a gyermek nem önként jön, hanem a szülő hozza, nincs vagy korlátozott a belátása a nehézségekre. Emiatt az ellenállása is nagyobb lehet. További jelentős eltérés, hogy a gyermekek verbalitása fejletlenebb, a cselekvés az elsődleges kifejezési módjuk, mely leginkább a játék útján tud érvényesülni. A fantázia, a kreativitás világa könnyen elérhető, és ezek további felületeket nyújtanak a belső feszültségek, érzések megjelenítéséhez és feldolgozásához. Mindezeket figyelembe véve hogyan lesz hatékony terápiás módszer az integratív gyermekterápia? A gyermeki világ sokrétűségét igyekszik minél teljesebb módon megközelíteni változatos módszereket felhasználva.
Az integratív gyermekterápia széleskörű eszköztárának köszönhetően óvodáskortól serdülőkorig alkalmazható különböző lelki problémák megjelenése esetén. A hatvanas években kialakított módszer elméleti alapjaiban különböző terápiás megközelítések közös látásmódját ötvözték, és gazdagították tovább folyamatosan. Így kapott benne helyett többek közt a pszichodráma, a családterápiás megközelítések, a szociálpszichológia alapelvei, a tranzakcióanalízis, kognitív tanuláselmélet, művészetterápia és meseterápia.
A módszer integratív jellege több szempontból is megjelenik. Integratív a klientúráját tekintve: kisgyerekektől a serdülőkig nyújt megoldásokat, de fókuszába tartozik a szülőkkel való aktív munka is. Integratív eszközeit tekintve: többféle elméletet, módszert integrál magába. Az integratív gyermekterápia a játékterápia, pszichodráma, művészetterápia, meseterápia, családterápia eszközeinek integrált használatára törekszik. A terápia során az alkalmazott módszer a gyermek személyiségéhez, fejlődési szintjéhez és a probléma jellegéhez igazodik. Valamint integratív célját tekintve: fő törekvése a gyermek visszahelyezése – integrálása – élhető közegébe.
A gyermek fejlődésének elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a gyermeket a saját családi kontextusában szemléljük, és figyelembe vegyük azt a viszonyhálót, mely életének hátterét adja. Ez a kontextus az úgynevezett social world, avagy életvilág, mely a módszer központi fogalma. Az integratív gyermekterápia koncepciójában elsődleges a kapcsolat megteremtése a szülőkkel ugyanúgy, mint a gyermekkel. Mindenki másképp érez és gondolkodik, másképp éli át a realitásokat a korábbi tapasztalatai mentén, így mindenkinél más életvilág alakul ki. Azonban az út az egyénekhez mindig a saját életvilágán keresztül vezethet csak. Családon belül is jelentősen különbözhetnek az életvilágok, de elegendő közös szemponttal kell rendelkezniük ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak, és megszülethessen a gyermek jólétéhez szükséges megértés és elfogadás. A gyermekpszichológus úgy kíván segíteni, hogy felderíti a gyermeki életvilág zavarait, hiányait, megteremti a kommunikációt a családon belüli különböző életvilágok között, és a gyermeket visszahelyezi saját, immár egészséges életvilágába.